2010.10.18. - 11:42 | 
#7
Medizóna
küldés e-mailben
cikk nyomtatása
betűméretKrisztián 31 éves, másfél hónapja munkanélküli. Korábbi munkahelyéről, egy csődközeli helyzetben levő magánvállalattól, több év munkaviszony után rövid határidővel bocsátották el, így nem volt ideje érdemben felkészülni a váltásra. Elmondása szerint azóta aktívan munkát keres, valamint feléli csekély tartalékait és számolja a napokat, hogy meddig tudja kihúzni az inaktív állapotban. Helyzete nem egyedi, rengetegen kerülhetnek hasonló váratlan helyzetbe, és ennek elhúzódása esetén ilyenkor a praktikus teendők (ilyen az álláskeresés, illetve a források áttekintése, beosztása) mellett kiemelten fontos a munkanélküliség pszichikai terheinek helyén kezelése, tudatosítása is, illetve azok lehetséges csökkentése. Ha gondolataink állandóan egy helyben menetelnek a jövő havi számlák körül, a cél pontosan az, hogy ezt – bármennyire is nehéz – háttérbe szorítsuk, hiszen minél jobban beleragadunk ebbe a helyzetbe, annál kevesebb energiát tudunk a probléma megoldására szánni.
A négy fal között
A munkanélkülivé válás fájdalmas változásokat tud hozni, melyek közül csak egy – természetesen rendkívül fontos – tényező az anyagi bizonytalanság. "A munka elvesztésével elveszítjük a korábbi rendszert, amiben éltünk: a közösséget, amiben naponta legalább nyolc órát töltöttünk, ami jó esetben megbecsülést és jó érzést hozott, amit szintén elveszítünk" – fejtette ki a Medizónának Geszvein Erika pszichológus. A szakember szerint az, hogy kit mennyire visel meg a munkanélkülivé válás, számos tényezőtől függ; ilyenek a családi helyzet, az életkor, az anyagi perspektíva, a képzettség, a munkanélküliség kialakulásának váratlansága, az önbizalom, valamint az optimizmus és a stresszkezelő képesség is.
Tapasztalatok szerint a tartós munkanélküliség esetén az érintett élete képletesen és szó szerint is beszűkül: a források megcsappanása, a kifizetésre váró számlák folyamatos stresszhelyzetet jelentenek, és a korábban megszokott – például társas – tevékenységekre nem marad sem mentális, sem anyagi fedezet. "Nincs miért kimozdulnom, és még ha lenne is, például barátokkal elmenni hétvégére, nincs miből" – vázolja a helyzetet interjúalanyunk, akinek energiája nagy részét a munkakeresés köti le, és a korábban nem ismert létbizonytalanságból való kiút keresése.
A pszichológus szerint pontosan az ilyen helyzet kivédése az alapja annak, hogy tovább tudjunk lépni. "El kell kerülnünk azt, hogy életünk beszűküljön a négy fal közé. Hiába érezzük azt, hogy legszívesebben elbújnánk, fontos, hogy emberekkel találkozzunk, hiszen ezek a találkozások lehetőségeket hozhatnak" – véli Geszvein Erika, hozzátéve: érdemes megtalálni a módot arra, hogy a passzivitás felülkerekedjen rajtunk, legyen szó akár barátainknak való besegítésről a ház körül, vagy a gyerek elhozásáról az iskolából. Szintén célszerű időt szánni – melyből ilyenkor amúgy is rengeteg van – fizikai állapotunk karbantartására: kortól és lehetőségektől függően egy hosszú séta vagy egy „szigetkörre”, ami kiránthat a pillanatnyi fásultságból. Emellett a sport hosszú távú fizikai és lelki pozitív hatásai is egyértelműek.
Újrakeretezve
| Csúcsközelben a munkanélküliség |
|
Júliusban 467 ezer regisztrált munkanélkülit jegyez a Központi Statisztikai Hivatal, ez arányosan 11 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. Ez 4 százalékponttal kevesebb, mint a tavaly év végi adat, amelyhez hasonló magas arányt utoljára 1994-ben mértek. A júliusi statisztika szerint a munkanélküliek 53 százaléka egy éve vagy annál régebben keres állást, a munkanélküliség átlagos időtartama 18 hónap. |
A sikerekhez, boldogsághoz, vagy éppen a „normál” hétköznapokhoz hasonlóan a kudarcokat is meg kell élnünk, meg kell tapasztalnunk. A korábbi boldog perceink, sikereink, elismeréseink, örömteli találkozásaink áttekintésével ezeket tudatosíthatjuk magunkban, ugyanakkor az a tényt is, hogy ezek a pillanatok, életszakaszok nem feltétlenül adottak – mondja a pszichológus, aki a reframing (újrakeretezés) technikáját javasolja a depresszió megelőzésében – ahelyett, hogy hagynánk a "nyomaszt, hogy nem lesz munkám" érzetét elhatalmasodni rajtunk, az új élethelyzet nyújtotta lehetőségekre érdemes koncentrálunk. Ilyenek lehetnek régóta halogatott teendők elvégzése, amelyek közben az idő is gyorsabban telik és ismét hasznosnak is érezzük magunkat. Mentális állapotunk karbantartása alapvető ahhoz, hogy átlendüljünk a mélyponton, és nagyban hozzájárulhat életünk újraindításához és ahhoz, hogy az álláskeresés során sikeresebben küzdjük le az akadályokat.
