A fogpótlás jövője: elfelejthetjük a porcelánt

Mesterséges implantátumok helyett saját őssejtjeink felhasználásával pótolhatók az évek során elhullatott fogak – legalábbis több kutatócsoport dolgozik olyan módszereken, mellyel kvázi „újranöveszthetjük” szájüregünk hiányosságait. Az eddigi kutatások közül az elmúlt hónapokban az egyik legbiztatóbb eredményt a New York-i Columbia Egyetem kutatócsoportja publikálta, ahol állatkísérletek során egerek foghíjaiba ültettek egy speciális vázszerkezetet, amelyben – bioaktív szignálanyagokkal történő kezelés során – megkezdődött a fogképződés. A módszerrel mintegy aktiválhatók és a problémás területre vonzhatók az őssejtek: a kutatóknak „mindössze” azt kell elérniük, hogy a szövet olyan növekedési faktorokat kapjon, amely a megfelelő és kívánt irányba viszi a fejlődést. Ezzel a metódussal a fogkezdemény a végleges helyén fejlődhet és ezzel tökéletes formájú fogat lehet alkotni.

Fogorvosi székben. Új remények

Forrás: AP

Őssejtekre építő fogorvosi kutatások Magyarországon is zajlanak – szögezte le a Medizónának Varga Gábor professzor, a Semmelweis Egyetem Orálbiológiai Tanszékének vezetője. A SOTE-n folytatott, szintén állatokon, illetve in vitro végzett kísérletek egyik fő csapásvonala a feljebb vázolt módszerhez hasonló, a kutatók azonban nem teljesen új szerv kifejlesztésére, hanem a sérült, beteg fogbél gyógyítására, illetve a fogakat tartó parodontális szövet megújítására törekednek őssejt-terápiával. A szakember szerint a saját szövettel történő fogpótlás, illetve -javítás mindenképpen a jövő fogászatának egyik fontos iránya lehet, hiszen például a jelenleg használt implantátumok szavatossága viszonylag rövid, 10-15 év. Hasonló módon a széles körben elterjedt gyökérkezelés sem minden esetben jelent megnyugtató megoldást, hiszen egy ilyen beavatkozás után a fog már nem tekinthető élő szövetnek és az élettartama jelentősen csökken.

Az őssejttechnológia ilyen célú felhasználása egyelőre a laboratóriumokban létezik, és eddig kizárólag állatokon végzett kísérletek eredményeire támaszkodik. A szakemberek nem mernek találgatásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy meddig kell várnunk az új metódus kereskedelmi célú felhasználására, de egybehangzó vélemények szerint idő kell ahhoz, amíg egy megbízhatóan működő, engedélyezett kezelésről beszélhetünk. Varga Gábor az őssejt-terápiához kapcsolódó elvárásokat ahhoz hasonlította, amikor a kilencvenes évek elején a génterápiát övezte egyfajta csodavárás, majd az évek során kiderült, hogy még rengeteg kutatásra van szükség a tömeges, kereskedelmi célú felhasználáshoz. Őssejtek terén erre jó példa egy londoni kutatócsoport 2005-ös prognózisa, miszerint 2010-re a fogászati rendelőkben is elérhető lesz őssejtekre épülő terápiájuk – azóta kiderült, hogy túlzottan optimista előrejelzésről volt szó.

A folyamatot lassíthatják az őssejtkutatással és a kutatási eredmények felhasználásával kapcsolatos törvényi szabályozások is. Ezek alapján árazásról is korai lenne beszélni, azonban a jelenleg forgalomban levő, őssejtre alapuló szolgáltatások árainak ismeretében sejthető, hogy nem filléres tételekről lesz szó.