„A demográfiai tél időszakát éljük” – fogalmazott Kopp Mária egyetemi tanár, a SOTE Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese a Nemzeti Népesedési Kerekasztal csütörtöki sajtótájékoztatóján. A Népesedési Kerekasztal tavaly szeptemberben jött létre Kopp Mária ötletére, miután előtte már nyáron szintén az ő javaslatára megalakult a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom. Mindkettő a kívánt és tervezett gyermekek megszületését kívánja elősegíteni, ugyanis az még nem volna baj, hogy kitolódott a gyerekvállalás ideje, de ezzel együtt drámaian le is csökkent a születésszám. Épp ezért boldogan tette ki az asztalra kolléganője tegnap született babájának fehér keretes fotóját azt az ötletet szimbolizálva, amely szerint a fekete zászló mintájára ezentúl fehér zászlókat is kitehetnének az önkormányzatok, ha gyermek születik egy családban.
De a népesedési statisztika tavalyi éve új mélypontot hozott. 2009-ben már nem csak a 20-24 éves nők, hanem a 25-29 évesek szülési gyakorisága is nagymértékben csökkent, a 30-34 évesek termékenységének az elmúlt évekre jellemző enyhe növekedése megállt. A 35-39 évesek viszont egyre gyakrabban szülnek a korábbi évekhez képest, ami annak ellenére is örvendetes, hogy 35 év felett emelkedik a várandóssági kockázatok esélye, így a koraszülések is egyre gyakoribbak. Tavaly 96 450 gyermek született Magyarországon, ezzel az átlagos gyerekszám 1,33 fő lett a 2008-as 1,35 fő helyett. Jelenleg a magyar nők átlagosan 28,5 évesen szülik meg első gyermeküket, a másodikon meg többségük oly sokáig gondolkozik, hogy az évek alatt megkopik a szülési kedvük.
„Olyan pozícióban vagyok, hogy nem merek elmenni szülni; tudom, hogy más szemmel néz a vezetés egy kisgyerekes anyukára. Most egyenrangú partnere vagyok a munkatársaimnak, korszerű a tudásom, de szülés után másodrendűvé válhatok és hátrányba kerülhetek” – osztja meg aggodalmait egy harminchat éves márkamenedzser. És a kíméletlen munkaerőpiaci versengés csak egy ok a sok közül, miért halogatják a nők a gyerekvállalást. Manapság tovább tartanak a felsőfokú tanulmányok, ezért eleve később önállósodnak a nők, mint húsz évvel ezelőtt. Ezt követően a karrierjükre koncentrálnak, és a szakmai előmenetelben sokan harmincon túl kapnak észbe, hogy elszaladt az idő. Nem véletlenül, hiszen a kimerülésig dolgoznak, napi 10-12 órákat is bent töltenek munkahelyükön, ahol nincs alkalmuk ismerkedni, ezért sokaknál nem vidám szingliségről, hanem kényszer-egyedüllétről van szó. Akik pedig párra találnak, azok sem kötnek mindig házasságot, inkább élettársi kapcsolatban élnek, amibe szintén nem szül bátran a nő.
„Kutatások szerint azokban az országokban vállalnak több gyereket a nők, ahol össze tudják egyeztetni a munkát a családdal, ahol szülés után vissza tudnak menni dolgozni részmunkaidőbe vagy távmunkába; nálunk a nők négy százaléka dolgozik részmunkaidőben, szemben a hollandok hetvenöt százalékával" – árnyalja tovább a képet Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének főigazgatója. Mint mondja, a legtöbb nyugat-európai államban nem jelent gondot visszatérni a munkás hétköznapokba, mert a munkáltatók rájöttek, hogy a kisgyerekes anyák igyekeznek megtartani a munkájukat, ezért megbízható munkaerők. A takaréklángon pislákoló, illetve lefojtott magyar anyai ösztönökre bizonyíték, hogy a közép-európai országokban már enyhén növekszik a születésszám, csupán nálunk csökken. És ezt csak visszaveti a sokat kritizált hazai lakás- és családtámogatási rendszer. Ez utóbbi épp most áll változás előtt, hiszen május 1-jétől már csak kétéves korig jár alanyi jogon a GYES.
„Sajnos a rendkívül rossz helyzetben lévő bölcsőderendszerünk is okolható a kialakult helyzetért, hiszen nincs elég férőhely. Akinek nem veszik a fel a gyerekét, nem tud visszamenni dolgozni, ha mégis munkába áll, fizetése nagy része rámehet a gyerekvigyázóra" – vázolt fel egy újabb indokot a halogatott gyerekvállalásra Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke, aki szerint új bölcsődéket kell építeni, és a munkáltatóknak is létesíteniük kell gyerekintézményeket és családi napközit.
Tény, hogy nagyot változott a világ, köztük a nők anyasághoz való viszonya is. Ragaszkodnának hozzá, de dilemmáznak is, miképpen tudják összeegyeztetni a gyereket a munkájukkal, hiszen diplomáikkal már nem csak évekig tartó pelenkázásra vágynak. Szívesen megosztanák például a férfiakkal a babázást, akik szakemberek szerint a még mindig jobbára maszkulin társadalmunkban nem mindig jeleskednek a gyereknevelés és a háztartási munkák megosztásában. Tehát rengeteg valós társadalmi-gazdasági oka van annak, hogy a nők később és kevesebbet szülnek, de vannak olyan vélemények is, miszerint kifogást mindig lehet találni a várandósság halogatására. Ezért néha jobb lenne, ha ismét ösztönösebben tudnának hozzáállni a nők az anyasághoz, mert ha nem vigyáznak, a túlzott tudatosság és racionalizmus végleg elveheti tőlük a (több) gyerekre való esélyt, mert kifutnak az időből.

2010.04.30. - 13:28 |
#10
K.O.
küldés e-mailben
cikk nyomtatása
betűméret



