Elfelejtett jelszó

Anyaság vagy szingliség: merre haladunk?

Anyaság – mióta a világ világ, a nőkben ott rejtőzik az ősi vágy, amely a kislányok többségét már gyerekkora óta foglalkoztatja, mikor arról álmodoznak, hány gyerekkel fognak a férjük oldalán boldogan élni, míg meg nem halnak. Szakemberek szerint szomorú, hogy egyre több gyerek tényleg csak vágy marad. A magyar népesedési statisztika újabb mélypontot ért el.

 
 


„A demográfiai tél időszakát éljük” – fogalmazott Kopp Mária egyetemi tanár, a SOTE Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese a Nemzeti Népesedési Kerekasztal csütörtöki sajtótájékoztatóján. A Népesedési Kerekasztal tavaly szeptemberben jött létre Kopp Mária ötletére, miután előtte már nyáron szintén az ő javaslatára megalakult a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom. Mindkettő a kívánt és tervezett gyermekek megszületését kívánja elősegíteni, ugyanis az még nem volna baj, hogy kitolódott a gyerekvállalás ideje, de ezzel együtt drámaian le is csökkent a születésszám. Épp ezért boldogan tette ki az asztalra kolléganője tegnap született babájának fehér keretes fotóját azt az ötletet szimbolizálva, amely szerint a fekete zászló mintájára ezentúl fehér zászlókat is kitehetnének az önkormányzatok, ha gyermek születik egy családban.  

De a népesedési statisztika tavalyi éve új mélypontot hozott. 2009-ben már nem csak a 20-24 éves nők, hanem a 25-29 évesek szülési gyakorisága is nagymértékben csökkent, a 30-34 évesek termékenységének az elmúlt évekre jellemző enyhe növekedése megállt. A 35-39 évesek viszont egyre gyakrabban szülnek a korábbi évekhez képest, ami annak ellenére is örvendetes, hogy 35 év felett emelkedik a várandóssági kockázatok esélye, így a koraszülések is egyre gyakoribbak. Tavaly 96 450 gyermek született Magyarországon, ezzel az átlagos gyerekszám 1,33 fő lett a 2008-as 1,35 fő helyett. Jelenleg a magyar nők átlagosan 28,5 évesen szülik meg első gyermeküket, a másodikon meg többségük oly sokáig gondolkozik, hogy az évek alatt megkopik a szülési kedvük.

„Olyan pozícióban vagyok, hogy nem merek elmenni szülni; tudom, hogy más szemmel néz a vezetés egy kisgyerekes anyukára. Most egyenrangú partnere vagyok a munkatársaimnak, korszerű a tudásom, de szülés után másodrendűvé válhatok és hátrányba kerülhetek” – osztja meg aggodalmait egy harminchat éves márkamenedzser. És a kíméletlen munkaerőpiaci versengés csak egy ok a sok közül, miért halogatják a nők a gyerekvállalást. Manapság tovább tartanak a felsőfokú tanulmányok, ezért eleve később önállósodnak a nők, mint húsz évvel ezelőtt. Ezt követően a karrierjükre koncentrálnak, és a szakmai előmenetelben sokan harmincon túl kapnak észbe, hogy elszaladt az idő. Nem véletlenül, hiszen a kimerülésig dolgoznak, napi 10-12 órákat is bent töltenek munkahelyükön, ahol nincs alkalmuk ismerkedni, ezért sokaknál nem vidám szingliségről, hanem kényszer-egyedüllétről van szó. Akik pedig párra találnak, azok sem kötnek mindig házasságot, inkább élettársi kapcsolatban élnek, amibe szintén nem szül bátran a nő.

„Kutatások szerint azokban az országokban vállalnak több gyereket a nők, ahol össze tudják egyeztetni a munkát a családdal, ahol szülés után vissza tudnak menni dolgozni részmunkaidőbe vagy távmunkába; nálunk a nők négy százaléka dolgozik részmunkaidőben, szemben a hollandok hetvenöt százalékával" – árnyalja tovább a képet Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének főigazgatója. Mint mondja, a legtöbb nyugat-európai államban nem jelent gondot visszatérni a munkás hétköznapokba, mert a munkáltatók rájöttek, hogy a kisgyerekes anyák igyekeznek megtartani a munkájukat, ezért megbízható munkaerők. A takaréklángon pislákoló, illetve lefojtott magyar anyai ösztönökre bizonyíték, hogy a közép-európai országokban már enyhén növekszik a születésszám, csupán nálunk csökken. És ezt csak visszaveti a sokat kritizált hazai lakás- és családtámogatási rendszer. Ez utóbbi épp most áll változás előtt, hiszen május 1-jétől már csak kétéves korig jár alanyi jogon a GYES. 

„Sajnos a rendkívül rossz helyzetben lévő bölcsőderendszerünk is okolható a kialakult helyzetért, hiszen nincs elég férőhely. Akinek nem veszik a fel a gyerekét, nem tud visszamenni dolgozni, ha mégis munkába áll, fizetése nagy része rámehet a gyerekvigyázóra" – vázolt fel egy újabb indokot a halogatott gyerekvállalásra Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke, aki szerint új bölcsődéket kell építeni, és a munkáltatóknak is létesíteniük kell gyerekintézményeket és családi napközit.

Tény, hogy nagyot változott a világ, köztük a nők anyasághoz való viszonya is. Ragaszkodnának hozzá, de dilemmáznak is, miképpen tudják összeegyeztetni a gyereket a munkájukkal, hiszen diplomáikkal már nem csak évekig tartó pelenkázásra vágynak. Szívesen megosztanák például a férfiakkal a babázást, akik szakemberek szerint a még mindig jobbára maszkulin társadalmunkban nem mindig jeleskednek a gyereknevelés és a háztartási munkák megosztásában. Tehát rengeteg valós társadalmi-gazdasági oka van annak, hogy a nők később és kevesebbet szülnek, de vannak olyan vélemények is, miszerint kifogást mindig lehet találni a várandósság halogatására. Ezért néha jobb lenne, ha ismét ösztönösebben tudnának hozzáállni a nők az anyasághoz, mert ha nem vigyáznak, a túlzott tudatosság és racionalizmus végleg elveheti tőlük a (több) gyerekre való esélyt, mert kifutnak az időből.   






Aj�nlom a Gurura

HOZZÁSZÓLÁSOK:

  • #10   |   
  • hozzászólásallegro   |   
  • 2010.05.03. - 23:44

Fontosnak tartom még hozzátenni, mint ahogy a kutatók is rendkívül összetettnek mondják a jelenséget, ám ezek össze is függnek egymással:
- A karrierizmust ide szokták sorolni: negatív fillinget tulajdonítva neki. Ez miből áll? Azok a nők, akiket otthon munkára, teljesítményre neveltek, azoknak ez nem kérdés, hogy ezt kell tenniük. Bennünket nem kényeztettek el szüleink. De az állam sem az ingyen oktatással a mi generációnkat! Tehát kénytelenek vagyunk magunk megélni már viszonylag korán. Akit otthon sokat babusgattak, az magától értetődőnek veszi, hogy alig felnő, akkor majd egy férfi fogja ezt folytatni hasonló körülményeket, életszínvonalat biztosítva - minimum. A munka csak sokadik szempont. Persze lehet ez két véglet, de igen gyakori. Ha nem kényeztettek gyermekkorunkban, de munkára neveltek, akkor belső motiváció alakul ki bennünk, a jól végzett munka örömmel tölt el, elégedettség forrása, igényességre szoktat. Ez a saját erőink megtapasztalását is jelenti. Szellemileg is érünk, és ehhez mérten keressük, vesszük észre rezonáns párunkat. A sokat emlegetett mérce kinek-kinek csakis önmaga lehet. És amíg mi magunk növekszünk lelkileg-szellemileg, addig a mércénk is velünk együtt nő!
Másik nagyon fontos tényező: a számlánkat, hiteleinket, mestereket ki fizetné ki, ha nem mi? Érdekkapcsolatra pedig már kialakult belső igényességünk miatt sem vagyunk hajlandóak....és sorolhatnám még. Ezekkel nem szembesül egy korán férjhez ment nő, csak rásüti másik nő társára, hogy karrierista. Vagy, mint egyik barátnőm:"Engem nem érdekel a karrier, ő mintaanya akar lenni." - igen, hogy miből lesz minta anya, az anyagiakra arra sose volt gondja.
Az első generációs értelmiségiek problémája továbbá, ha nemigen támogatták családja, akkor sok idő és energia mire feltornázza magát a saját képességinek elvárásainak megfelelő szintre, és mire odáig eljutottunk, addigra mindenki elkelt már, azok között, akiknek ezért a szintért nem kellett igazán megdolgozniuk. De ezek már számunkra nem elég, tudatában saját erőnknek, amit utunk során kifejtettünk, már még tovább nézünk, hiszen egy nő a férfira fel akar nézni, és nem pedig lefelé. A lefelé nézés hatalmaskodást jelent.
Folytatásként ajánlom az előbbi könyvet, de ezt csak az érti meg, aki felvállalta küzdelmeit, nem a könnyebb utat választotta. Aki kinőtt a "nősténysorból" és nővé, hölggyé érett. Családosok is lehetnek ilyenek természetesen, hisz ez a női lét végső célja.

 
  • #9   |   
  • hozzászólásallegro   |   
  • 2010.05.03. - 21:33

A határvonal keskeny az értékeket illetően, de biztos és nem lehet csak úgy, erőfeszítéseink nélkül a miénk, mindennek a helyén kell lenni:

"A gyermekvállalás áldott állapotnak csak akkor nevezhető, ha a nő olyan gyermeket hord a szíve alatt, akinek édesapjába szerelmes. Akinek oda tudja adni magát egészen, mert a férfi lénye kitölti teljes valóját. (Ezt gyakran hisszük, ám kevés!-megj.)
Ezt csak az a férfi képes elérni, aki nem a nőt akarja elsődlegesen.
A nő valójában csak azt a férfit tudja tisztelni, akinek célja őrajta és a matérián túlmutat.

A nő csak az iránt a férfi iránt érezhet szerelmet, aki szellemi megvalósultságát tekintve az ő következő lépcsőfoka, aki mutatja számára a többé váláshoz vezető utat. Minden más a birtokló szenvedély csapdája.

...A gyermekek sorát szülő nő, aki utódait férjével szembeni pajzsként használja (hogy miért kell nagyobb ház, autó, több pénz stb.), azaz eszközzé degradálja, a legbizonytalanabb anyai szeretetében.

"Sok állat akkor kerül puskavégre vagy válik ragadozók prédájává, amikor az ösztöne hajtja" - mondja Italo Svevo a hímségről.

.."A minőségi életért minőségi áldozatot kell hozni."

(Gonda István és Illés Csilla: A szépség szimfóniája.)

 
  • #8   |   
  • hozzászólásallegro   |   
  • 2010.05.03. - 19:25

Timy ez jó gondolat, hogy egyetem alatt szülni és legtoleránsabb munkáltató. De én egyetem alatt dolgoztam, csak mert nekünk nem volt még ingyen tömegképzés, pedig ma a legjobb helyeken ingyen üldögélhetnék. Ez ma rám nézve is sértő, még ha én is nyersen fogalmazva megsértettem mások érzéseit, de akkor is ezt gondolom. Persze lehet árnyalni a képet, ahogyan folytattátok. És ha visszaolvasol a legutolsó soraimra már arról írtam a mai felsőfokú tömegképzésben résztvevők már teljesen más feltételekkel indulnak. Nem kell komolyan küzdeniük, mint ahogyan írod is, hogy belefér akár a gyerekvállalás is. Engem ez a megharcolás érlelt felnőtté, nyilván számtalan könyvet én is elolvastam, feldolgozandó a gubancokat, de magamra is visszaemlékezve, hát igen húszévesen lett volna lehetőség akár, de nem azzal a fiúval, akibe szerelmes voltam, de ismeritek az ilyen szituációt. Más meg hiába zörgetett. Én, hogy nem jött össze se az akkori szerelem, és se nem alkudtam meg. Mert azóta folyamatosan és rengeteget fejlődtem, és jól tudom milyen kevés voltam még valójában mint nő is akkor még. Persze nagyon sokan gyorsan családot alapítanak és teljes tudatában,hogy ez így van rendjén és természetes. Nem mindegy mikor mégsem. Vagy nincs rá jó időpont, ha kompromisszumot akarok kötni veletek talán inkább így fogalmaznék. A cikk végén arról írt a szerző, az a következtetés, hogy talán jobb lenne, ha ösztönösebbek lennének a nők. És ez való igaz, hogy akkor a legerősebb, amikor még éppen kinőtt az ember a gyermekkorból - még félig nevezhetjük öntudatlannak. Azt ne mondja senki nekem, hogy ennek normálisnak kell, hogy legyen, hogy még fel sem nőtt a gyerek, még nem tapasztalta meg mire képes a világban, de máris családot kell alapítani. Ez nem normális, ilyen az állatvilágban van. És a régi jó szokások szerint. Amikor félt az egyik barátnőm is pasi nélkül elmenni a lagziba,mert mit szólnak a rokonok, és vitte a pasit akkor is ha a háta közepére se kívánta...hányan lehetnek így? Persze sokan. És úgy is, hogy kijártam az iskolát akkor most már családalapítás következik, hát mi ez ha nem gyermeki álom. Talán inkább dolgozni kellene valamit. Ház kell, autó férj gyerek meg minden, de azért legalább megmutatni, elindulni, hogy képes vagyok, akarok valamit tenni, nemcsak a sültgalamb kell. Az ellentmondás az, hogy szüljenek egyetem alatt, hogy éppen még akkor bár sok a lehetőség a találkozásra, de kivel, honnan tudják azt? Egy kis beképzelt akárkivel legfeljebb aki elkábít, vagy a kis szorgalmas, vagy a hóhányóval. És aztán döbben rá, hogy kivel vásárolt be. A gyerek talán felnőtté teszi, ez is egyfajta felelősségvállalás, mint a munkavállalás, de mégsem kellene felcserélni, mert az a felelőtlenség. Igen egyetem alatt jó lenne, de ki tart el? Hát erre nem gondolunk ilyenkor, valaki apa, anya még otthon vagy valami pénzes pali? Ez nem szép dolog egy nőtől! Nyilván aki később vállal az is elvárja, hogy anyagilag és mindenben segítő társai legyenek egymásnak, de akkorra már nagyon reálisan áll hozzá az ember, és nem irreális elvárásokkal.
Én nem mondtam azt, hogy nem fogok még gyermeket vállalni, nem kell leírni, hiszen miért ne, de nem is bántam meg, hogy még nem. Nem is volt olyan férfi akinek szívesen, és éppen elég dolgom is van. Aki meg igen bejönne, mindig foglalt már, vagy társsal vagy ha anélkül, akkor szakmai összeférhetetlenség, vagy mindkettő, vannak akadályok. Jól emlékszem amikor harmincévesen elmentem egy diszkóba karácsonykor, és láttam a sok kis csitri lányt akik idő előtt leakasztják a fiúkat, akik nem hagyják őket felnőni. A fiúk is még ilyen fiatalon az ösztöneiknek élnek és még álomvilágban. Ezt nem szabadna megengedni. Aztán aki tudott várni, az várhat azután....miattuk éppen. És még a végén én leszek bűnösnek kikiáltva..gondoltam. Nagyon sértő volt a helyzet rámnézve is, de innentől aztán végképp felülről látom a dolgokat, nevezhetjük felsőbbrendűnek is, mindegy, így sikeredett, tudom, de szerintem mindenki fel tudja fogni miről beszélek.

barbara azt hiszem neked is válaszoltam, most nem látom írásod. Üdvözlettel!

 
  • #7   |   
  • hozzászólásbabarada   |   
  • 2010.05.02. - 19:37

Hát azért "allegro", ez egy csöppet felsőbbrendűre sikeredett...mi van azokkal a nőkkel, akik mondjuk érettségi után férjhez ennek, családot alapítanak, majd tanulnak, és 30-35 évesen teljes életet élnek, munka, gyerekek, férj.Már nem kell aggódni, hogy mi lesz ha elmegyek szülni, jajj nem vesznek vissza, és még a kutyám se tudom levinni sétálni, mert egész nap gürizek, hogy lássa a főnök, hogy én bizony megbízható és jó munkaerő vagyok.Persze mindenkinek más az értékrendje, a tiédbe nyilván nem tartozik bele mondjuk egy férj, pláne egy gyerek, akivel igen sokáig csak az ő "szintjén" lehet beszélgetni, csak épp az emberek nem válhatnak el a gyerekeiktől, ahogy egy ismerősöd a férjétől.
És az is elég valószínű, hogy egy gyerek(vagy több) tud adni annyi örömöt, boldogságot, és elégedettséget, mint az, hogy 12 órázol, főzöl, mosol, gondoskodsz az édesapádról, és leviszed 11kor a kutyát sétálni.Bár ez utóbbi "élet" számomra kevésbé vonzó.És az, hogy ez nem minden nő vágya, még nem jelenti azt, hogy nem ébredtek "öntudatra", vagy, ahogy fogalmazol, nőstények.Csupán, nem olyanok mint te.És az hogy a többség nem olyan mint te, nem teszi őket birkákká, nem a csordaszellem miatt szülnek.Talán te vagy más.És még az is lehet, hogy veled van baj, és nem a többséggel.De persze ezt sose fogjuk megtudni.

 
  • #6   |   
  • hozzászólásTimy   |   
  • 2010.05.02. - 19:22

Én részemről azt sajnálom a legjobban, hogy nem az egyetem alatt szültem 2 gyerkőcöt.
1. Az egyetem a legtoleránsabb "munkáltató". Nem történik tragédia ha lemaradsz 1-2 előadásról.
2. Egyetem alatt az ember számottevő pénzt úgysem keres, ergo nem nagyon van minek kiesni.
3. Mire munkaerőpiacra kerülsz van már egy vagy kettő 3-4 éves "nagy"gyermeked, ami ugye annyira nem riasztó a munkáltató szemében, mint az hogy "Te jó ég ez bármelyik pillanatban elmegy szülni!"
A legrosszabb ami történhet, hogy 1-2 évvel tovább tart a suli, ja és megjegyzem a kisgyermekeseknek nincs tandíj!
Allegro hangneme sértő, még úgyis hogy rám nem vonatkozik. Milyen jogon ítélsz meg/el másokat pusztán azért, mert nem úgy élnek ahogy Te?
Másrészt pedig totál egyéni ki hány évesen és minek a hatására nől fel, talán pont egy gyermek teszi komoly felnőtt nővé... Nem lehet ennyire általánosítani

 

ITT SZÓLHAT HOZZÁ:

Fenntartjuk a jogot mindazon hozzászólások visszautasítására, amelyek valamely faj,vallás, kisebbség ellen uszítanak, rágalmaznak, durva kifejezéseket tartalmaznak, illetve ellentmondanak szabályainknak. Minden mező kitöltése kötelező!

Ellenőrző kód
A HÉT KÉRDÉSE

Ön miért tette le a cigarettát?