Talán kevesen tudják: 2000-2010 a Csont és Ízület Évtizede. A program az ENSZ és az Európai Reumaellenes Liga kezdeményezésére jött létre. Legfőbb célja – a mozgásszervi problémák hatékony megelőzésén túl – az átfogó tájékoztatás, amellyel a páciensek aktivitásra ösztönözhetők, érdekeltebbé tehetők gyorsabb, eredményesebb gyógyulásukban. „A betegség kellő ismeretében az érintettek a kezelésekben is tevékenyebben vesznek részt, és ha a teljes felépülés a betegség természetéből adódóan nem is lehetséges, azért teljes értékű élet élhető” – magyarázza a felvilágosító kampány jelentőségét az elmúlt évek tapasztalatai alapján a program hazai koordinátora, Bálint Géza reumatológus. Mindehhez még hozzáfűzi, hogy mivel a mozgásszervi problémák tekintetében élen járunk az Európai Unióban, az ismeretterjesztés nálunk még inkább kiemelt szerepet kap.
|
|
|
Ülésformák. Csigolyáig ható |
| Forrás: sxc.hu |
„A derékfájás világszerte a leggyakoribb civilizációs megbetegedés. Felmérések szerint a tizennyolc év felettiek kilencven százaléka szenved élete során legalább egyszer olyan egy hétig tartó derékfájásban, ami a mindennapi életét is jelentős mértékben befolyásolja. A keresőképtelenség második leggyakoribb oka a felső légúti, hurutos fertőzések után, ám jóval több táppénzes nap igénybevételével jár, a rokkantságot okozó betegségek közül pedig itthon a harmadik helyen áll” – ismerteti a statisztikai adatokat a professzor.
A derékfájdalomnak számos oka lehet, de jelentős része egyértelműen összefüggésbe hozható a helytelen tartással, az ülő életmóddal. A két lábon járás következtében kialakultak a gerinc természetes, élettani görbületei, amelyek elsősorban a mozgáshoz funkcionalizálódtak, alkalmazkodtak. A mozgásszegény életmód, az állandó ülés abnormális megterhelést jelent a gerincnek, ötször akkor terhet ró az utolsó ágyéki porckorongra, mint az állás vagy a járás.
Húszéves korunk után a csigolyák közötti porckorong vizet veszít, fokozatosan összelapul, így a csigolyákat összekötő ízületek lazává, instabillá válnak, akár egy bicsakló boka. Rendszeres mozgás, testedzés hiányában pedig nem alakul ki megfelelő izomzat, ami stabilizálhatná a normális gerincgörbületeket.
A derékfájdalmaknak két nagy csoportja különböztethető meg. A specifikus derékfájások hátterében általában súlyos betegség áll, például fertőzés, daganat, a csigolyákra és ízületekre terjedő gyulladás, csontritkulás, csontlágyulás miatt bekövetkező csigolyatörés, súlyos idegrendszeri betegségek, vagy olyan porckorongsérv, amely gáttáji zsibbadást, vizelési zavart, lábbénulást okoz.
A megbetegedést láz, fogyás, magas süllyedés jelezheti, de a kórelőzményben szereplő, fertőzéses, daganatos betegségek és a csontritkulás is intő jel lehet. Bálint professzor szerint a specifikus derékfájás meglehetősen ritka, csupán az esetek egy-öt százalékában fordul elő. A mielőbbi hatékony kezelés érdekében azonban sürgős diagnosztikát igényel. A porckorongsérv úgynevezett „lófarok” szindrómájánál elengedhetetlen az azonnali MRI-vizsgálat és a gyors műtéti beavatkozás, mivel végleges bénulás, vizelettartási zavar lehet a következmény.
Az aspecifikus derékfájást ezzel szemben például ideggyulladás, isiász, rándulás, izom- vagy szalaghúzódás is indukálhatja, de meghűlés, kopás is előidézheti. Ám ha nem párosul a már a specifikus derékfájásnál említett általános betegségtünetekkel, akkor nem igényel különleges kezelést. „Nincs szükség kiterjedt diagnosztikus, labor- és képalkotó vizsgálatokra, konzultációra, csupán a gyors és eredményes gyulladáscsökkentés és fájdalomcsillapítás fontos, esetleg két-három napos ágynyugalom” – vélekedik a doktor. Bár a röntgen is lényeges, korrekt, alapos fizikális vizsgálattal kilencven-kilencvenöt százalékban pontosan meghatározható, diagnosztizálható a probléma. A derékfájás egyik leggyakoribb típusánál az instabil ízület egy-egy rossz mozdulatra megrándul, a tokja becsípődik, és ez combba sugárzó fájdalmat eredményezhet.
A témáról bővebben az Egészség Plusz 2010 című kiadványunkban olvashat.