Mire jók Magyarország vizei?

A fizioterápiának, azaz a természet energiáinak felhasználásával történő gyógyításnak számos fajtája van. Ismert többek között a gyógytorna, a masszázs, a villanykezelés, a vízkúra, a lelki kezelés és a napfürdőzés, ám ezek mindegyikét kizárólag szakorvos irányításával, kúraszerűen érdemes végezni. A jó szándék ellenére a gyógyítás e formái bizonyos esetekben kifejezetten károsak lehetnek. Ezért nem is javallottak például láz, szívelégtelenség, daganatos betegségek, egyes tüdőbetegségek (például TBC), nőknél pedig várandósság esetén. Ha az előbbiek valamelyike fennáll, semmi ilyen jellegű kezelésbe nem szabad belevágni. Vannak viszont egyéb gyógyító módszerek is. Mivel Magyarországon bőven találhatók gyógyvizek, és az ország területének mintegy negyven százalékán tárható fel termálvíz, kézenfekvő, hogy a természet kincseit is felhasználják a gyógyuláshoz: ennek hagyománya kétezer éves múltra tekint vissza. Ásványvíz- vagy gyógyvízminősítést aszerint kaphat egy adott forrás, hogy mennyi az ásványianyag-tartalma, és milyen gyógyító hatása van. Ennek megállapításához szakértők több évi tapasztalatára van szükség. A gyógyító hatású ásványvizeknek az összetételük szerint több fajtája is fellelhető az országban. Vannak meszes, alkalikus, kloridos, keserűvizek, vasas, kénes, jódos-brómos, radioaktív és egyszerű hévizek. Az alkalmazott módszerekről mindenkinek elsőként a külső kezelés, azaz a fürdőzés ugrik be, ám ugyanekkora jelentősége van a belső kúrának, azaz a gyógyvizek módszeres fogyasztásának is.

Gyógyulás vízben. Van miből választani

Forrás: Benkő Imre

„A magyar gyógyvizek arról is híresek, hogy olyan betegségeket is gyógyítanak, amelyeket máshol, más vizek nem. Ilyenek például bizonyos daganatos betegségek, amelyekre a mi legrégebbi kutunk vize is jó” – mondta el megkeresésünkre Torkos György, a Cserkeszőlői Fürdő- és Gyógyászati Központ igazgatója. „A cserkei víz a pikkelysömörre és más bőrbetegségekre is nagyon gyorsan kifejti gyógyhatását, kuriózumként pedig a magas fluortartalma említhető, aminek köszönhetően a Tiszazug környékén jóval kisebb a fogbetegek aránya, mint máshol az országban.” Az alföldi vizek pH-értéke hetes fölött van, azaz a lágy vizek közé tartoznak, így a fogyasztásukkal nem savanyítjuk a szervezetet. Sok magyar víz nagyon jó hatást fejt ki a belső szervi betegségekre, ezért akár gyógyszereket is helyettesíthetnek.
Az Európai Unió szerint két cserkei forrás vize nem alkalmas ivókúrára magas, a szabványt éppen átlépő arzéntartalma miatt. Hasonló problémák több kúttal kapcsolatban is felmerültek, ezért jelenleg is folyamatban van a régi magyar szabvány visszaállítása. „Eszerint vizeink hivatalosan alkalmasak lesznek a fogyasztásra, ahogy a kutak feltárása óta az emberek isszák is a vizünket, nemcsak fürdenek benne” – szögezi le Torkos György. A fogyasztásuk jótékony hatása pedig köztudott. Kismennyiségű arzénra ugyanis szüksége van a szervezetnek; a nyugati országokban például a halfogyasztással pótolják ezt a nyomelemet. Mivel mi, magyarok nem eszünk elegendő halat, más módszereket kell találni az arzén bevitelére.

Gyakran előfordul, hogy a fürdő mellett, annak jótékony hatását mintegy kiegészítve kell gyógyvizeket fogyasztani. Bizonyos gyógyvizek idővel elveszítik erejüket, míg mások annyira megőrzik azt, hogy palackozva kereskedelmi forgalomba is hozhatók. Ez utóbbiak közé tartoznak például a fővárosban található források vizei, amelyeket ásványvízként palackoznak. Legnagyobb hatásfoka a friss, melegebb forrásvíznek van. Az ivókúrák gyakorlatilag egyidősek a gyógyvizek felfedezésével. És bár gyakran azt gondoljuk, hogy gyógyvizet akármikor használhatunk, fogyaszthatunk, különösen ivókúrakor feltétlenül ki kell kérni a szakorvos tanácsát. Ezek a vizek ugyanis olyan anyagokat is tartalmaznak, amelyek rövid távon valóban egészségesek – mint például a már említett arzén –, ha azonban a szükségesnél többet viszünk be a szervezetbe, akkor akár károsak is lehetnek. Éppen ezért egy intenzív kúra pár naptól kezdve maximum egy hónapig tarthat. Lényege, hogy a szokásosnál körülbelül egy literrel több folyadékot fogyasszunk (napi másfél-két liter átlagosnak tekinthető, azaz egy kúra esetén reggeltől estig 3-4 liter bevitelével számoljunk). Önmagában ennek nem lesz káros hatása, hiszen tisztítja a szervezetet, segítve a bélműködést és az anyagcsere-folyamatokat. Emellett más belső szervekre, például a vesére és a májra is jótékony hatással van. Gyógyvizeket leggyakrabban éhgyomorra írnak elő, amikor még nincs semmi a bélcsatornában, hiszen így még hatásosabbak. A kúra idején a víz fogyasztásakor általában sétálni kell, a fekvőbetegeknek pedig oldalra fordulva kell a szervezetbe vinniük az előírt mennyiséget. Így is számolni lehet az úgynevezett ivókúra-reakcióval. Ez akkor fordul elő, ha valamilyen oknál fogva a szervezetünk nem megfelelően reagál a kúrára. Eredményeképpen rossz közérzet vagy étvágytalanság léphet fel, de akár fájdalom is előfordulhat. Ha a beteg tünetei nem múlnak el, orvos segítségét kell kérni, aki megmondja, hogy folytatható-e a kezelés. Az ivókúrát ugyanis – mint bármilyen más terápiát – egyesek nem képesek végigcsinálni. A hatásfok nagyban függ a víz hőmérsékletétől. Az ivókúrát általában a fürdésre alkalmasnál melegebb vízzel, nem ritkán több mint ötven fokos folyadékkal végzik (38 foknál általában nem szokott hidegebb lenni, kivéve a palackozott vizet, ami viszont már veszített erejéből).

A gyógyvizek nem mind fogyaszthatók. A kúrák alatt csak orvosilag akkreditált vizeket lehet felhasználni, így kizárólag szakorvos döntheti el, hogy adott betegségre milyen vizet, mekkora mennyiségben és mennyi ideig fogyasszon a páciens. Ettől nem tanácsos eltérni, hiszen akkor előfordulhat, hogy a kezelés nem azt a hatást éri el, mint amit a beteg szeretett volna, sőt az sem biztos, hogy pozitív hatása lesz. Igaz ez a pár napos vagy egyhetes kezelésekre is, az orvosi utasításokat itt sem lehet mellőzni. Az ilyen kúrák előnye, hogy könnyebb végigcsinálni, mint az akár egy hónapig is elhúzódó iszogatást. Ma már egyre több gyógyvíz közelében épülnek wellness-szállodák, amelyek az igényekhez alkalmazkodva elsősorban rövidebb ivókúrákat vesznek fel a szolgáltatásaik közé. Ezek nem feltétlenül a gyógyulást, sokkal inkább az alakformálást és a szervezet megtisztítását szolgálják. Népszerűek is, hiszen az emberek – elsősorban persze a hölgyek – nagyobb lelkesedéssel vágnak bele egy egyhetes tisztítókúrába, minthogy rászánják magukat egy hosszabb kezelésre.

Vonzó ígéretek

A szállodák igyekeznek minél csalogatóbb ígéretekkel – szebb bőr, kisebb étvágy, mínusz kilók – becsalogatni a pácienseket a vízkúrákra. Ezek az ígéretek többnyire be is válthatók, bár az eredeti céljuktól eltérően állítják be az ivókúrákat.  Itthon az egyik legnépszerűbb módszer a gyógyfürdőkezelés vagy balneoterápia, amikor a gyógyvizekben található ásványi anyagok a bőr pórusain keresztül felszívódva fejtik ki jótékony hatásukat. A vérkeringésbe bekerülve javítják az immunrendszert, fokozzák a nyirokkeringést, amivel gyógyító folyamatokat indítanak be a szervezetben. Mozgásszervi panaszoknál például nagyon fontos, hogy a vízben kisebb a terhelés, és a nagyobb felhajtóerő miatt könnyebbé válik a mozgás. A súrlódás mintegy masszázsként hat az elfáradt izmokra, és a kezelés a kopott porcoknak, a túlterhelt gerincnek sem jelent nagy megpróbáltatást. A gyógyulásban szintén nagy szerepet játszik a fürdők környezete, például a nyugalom és a természet közelsége. A mai napig kevéssé köztudott, hogy az egészségpénztárakon keresztül számos, gyógyvizekhez, gyógyfürdőkhöz kapcsolódó szolgáltatást lehet elérni.

Budapest gyógyvíz tekintetében is igazi kincsesbánya, hiszen ez a világ egyetlen olyan nagyvárosa, ahol több mint száz termálforrás és -kút működik. Vizeik számos betegségre hozhatnak gyógyulást. A Római-, a Csillaghegyi- és a Pünkösdfürdő vize például elsősorban reumás betegségekre jó, de hasonló hatású földes-meszes hévize van a Császár-, a Lukács-, a Rác-, a Rudas- és a Gellért-fürdő számos forrásának. Ivókúraként használva hurutos betegségeket kezelnek velük. A kénes vizek hatásosak a reumás és bőrbetegségekre, a fővárosban ilyen az Imre-forrás, a Lukács- és a Rudas-fürdő vize. A keserűvizek közé tartozik Kelenföld és Budaörs határában a Hunyadi János és a Ferencz József víz, amelyek fogyasztása leginkább bél-, gyomor-, máj- és epepanaszokra javallott. A jódtartalmú vizek– Pesterzsébeten – a pajzsmirigy működésére gyakorolt jótékony hatásukról ismertek. A főváros radioaktív vizei – Imre-forrás, a Rudas-, és Gellért-fürdő – amellett, hogy segítik az anyagcserét, fájdalomcsillapító hatásúak is. Népszerű a város három ivócsarnoka: a Rudas, a Szent Lukács és a Szent István Ivókút, ahol a helyben fogyasztás mellett elvitelre is mérnek vizet. Gyógyító hatásuk több mint száz éve ismert. Van olyan folyadék, amit korai öregedés ellen fogyasztanak, más vizek az emésztőrendszeri és epepanaszokon segítenek, míg olyanok is vannak, amelyek vesebántalmakra ajánlottak. Egy-egy ivókúra előtt érdemes tájékozódni a gyógyvizek összetételéről, hatásairól, elkerülve ezzel az esetleges kellemetlen mellékhatásokat, hogy valóban csak a víz gyógyító hatását élvezzük.

A témáról bővebben az Egészség Plusz 2010 című kiadványunkban olvashat.