Tudományosan csak osteoporosisnak nevezett betegség a csontváz kóros elváltozását takarja, amikor csontjaink veszítenek szilárdságukból, így nagyobb a törés veszélye. A kór mindkét nemnél és bármely életkorban előfordulhat, leggyakrabban azonban a változó korban lévő nőket és az idős férfiakat érinti. De nem ismeretlen a csontritkulás azon formája sem, amely alkoholizmus, hiányos táplálkozás, egyes betegségek, illetve hormontartalmú gyógyszerek tartós szedése miatt alakul ki. De hajlamosíthat rá a fehér bőr, a genetikai hajlam, az ösztogénhiányos állapotok, az alacsony testtömeg és testtömeg-index (BMI), a vékony testalkat, mozgásszegény életmód és a dohányzás. Noha vannak tőlünk független tényezői is a betegségnek, többnyire befolyásolhatók a rizikófaktorok. Elsődlegesen arra kell törekednünk, hogy optimális csonttömeget érjük el a fiatal felnőttkorig. Majd arra kell törekednünk, hogy a vázrendszerünk 25-30 éves korunk után is egyben maradjon, 40-50 fölött pedig lassuljon a csontok lebomlási üteme. A csontritkulás megelőzésének és kezelésének egyik módja – a gyógyszerek és gyógytornákon kívül – a megfelelő diéta.
A kalciumban gazdag, kiegyensúlyozott, vegyes étrend alkalmas a megelőzésre, illetve a kezelésre is. A nagy kalciumtartalom mellett szükséges a megfelelő D-vitamin biztosítása, amelyet egyrészről táplálkozásunk során, másrészről a szabad levegőn való tartózkodással elégíthetünk ki. A diéta összeállításakor figyelembe kell venni, hogy vannak olyan anyagok, amelyek segítik a kalcium felszívódását vagy hasznosulását, míg mások gátolják azt. Ez utóbbiakat sem kell lemondani, a megoldás a helyes arányok betartása. A kalcium felszívódását segíti a laktóz, a savas közeg és a C-vitamin, csökkenti a túlzott rostbevitel, az oxál- és a fitinsav. Hasznosulását segíti a D-vitamin, a tejcukor (laktóz), a savas közeg és a fizikai aktivitás. Gátolja a túlzott fehérjefogyasztás, foszforbevitel, és zsiradékfogyasztás, a kevés D-vitamin, az elégtelen mozgás és a dohányzás. A napi fél liter tej vagy ennek megfelelő tejtermék 600 mg kalciumtartalma szükségletünk jelentős részét fedezi. A hiányzó részt egyéb növényi táplálékok elfogyasztásával, például zöldségekkel (brokkoli, káposzta, cékla), olajos magvakkal (mák, dió, kesudió, mandula, tökmag) és halakkal (szardínia, lazac) tölthetjük ki.
Nem árt tisztában lenni azzal, hogy a szigorú fogyókúra nem tesz jót a csontokkal, ahogy a hanyagul összeállított vegetáriánus étrend, valamint egyes betegségek sem. Ez utóbbiak közül érdemes kiemelni a tejfehérje allergiát és a tejcukorérzékenységet (laktózintolerancia); sokan összetévesztik a kettőt, pedig két betegségről van szó, eltérő diétás megszorításokkal.
A laktóz-érzékenységet a tejcukrot bontó laktázenzim teljes vagy részleges hiánya okozza, emiatt a tejcukor emésztetlenül marad, görcsös hasmenést okozva. A diéta egyénre szabott, van aki teljes mértékben lemond a tejről, de vannak olyanok, akik 1-2 dl tejet még képesek tolerálni. Kereskedelmi forgalomban kapható laktózmentes tej és –tejtermék, illetve egyéb laktózmentes élelmiszerek is. Jó tudni, hogy a savanyított tejtermékekben kevesebb a laktóz, ezért a tejcukor-érzékenyek jobban tolerálják. Amennyiben a kelleténél több tejcukort fogyasztottunk, segíthet a gyógyszertárakban – receptre – kapható rágótabletta, amely a hiányzó enzimet hivatott pótolni. Míg a tejfehérje allergiában szenvedőknél az ital elfogyasztása immunfolyamatot indít be, számukra a tej minden változata – rejtett formában, nyomokban – kerülendő. Diétájuk nem csak a tej és tejtermékek teljes hiányát írja elő, emellett biztosítani kell az életkornak megfelelő energia- és tápanyagszükségletet.