7 aranyszabály: hogyan vegyünk biciklit?

A kerékpárválasztás hosszú időre befolyásolhatja életvitelünket, és amilyen előnyt jelenthet a mozgás, olyan nagy egészségügyi kockázatokat is magában rejt, ha nem jól választjuk ki a kerékpárt. Nagyon fontos, hogy néhány szempontot figyelembe vegyük a választás és a beállítás során.

A kerékpározás ellenjavallt akkor, ha aranyerünk, vagy gerincsérvünk van. Az aranyeret maga a bicikli is előhozhatja, így fontos, hogy olyan ülést válasszunk, amely puha, és lehetőleg gél jellegű anyaggal van töltve. A gerincsérvet súlyosbíthatja a görnyedés, így ha mindenképpen párosítani akarjuk ezt a kórképet a biciklivel, akkor vegyünk valami olyat, amin egyenes derékkal is tudunk ülni.

Kritikus tömeg. Egyre többen vannak

Forrás: Stiller Ákos

A választáskor a gyerekekhez hasonlóan fontos, hogy a váz felsőcsöve az ágyékunk alatt legyen, de a távolság a felnőttek esetében nagyobb a testarányoknak megfelelően, az az optimális, ha a cső 5 centivel van lejjebb. Egy átlagos testméretű 180 centis felnőttnek általában a 17, vagy a 18 collos váz megfelelő. Hegyi kerékpározáshoz kisebb, országúti biciklizéshez nagyobb váz optimális.

A teljes talpnak a felnőtteknél nem kell feltétlenül leérnie a földre, itt az optimális ülésmagasságot kétféleképpen határozhatjuk meg: az egyik az, ha a csípőnk magasságához igazítjuk, a másik pedig az, ha felülünk a kerékpárra, a pedálra helyezzük a talpunk elülső részét, vagyis az elülső talppárnánkat – egyébként is ezzel kell nyomni a pedált, a "telitalpas tekerés" nem célravezető –, és úgy állítjuk be az ülést, hogy a hajtókar legalsó helyzetében a lábunk nyújtott legyen, a talpfejünk pedig vízszintesen álljon.

A teleszkópok jók, azonban az olcsó, csillapítás nélküli változatok csak elnyelik a tekerésünk energiáját, és terepen sem érnek semmit, ezeknél egy hagyományos merev váz-villa kombináció is többet ér. A váz hosszúsága is kulcsfontosságú, ha hosszú, akkor feláldozzuk a fordulékonyságot, ha túl rövig, akkor a bicikli nehezen kontrollálható lesz.

Azt, hogy mennyire fekszünk, avagy görnyedünk a biciklin a váz hosszúsága mellett az ülés beállítása, és a stucni (ez az az alkatrész, ami összeköti a fejcsapágyat a kormánycsővel) hossza is befolyásolja. Az ülés előre-hátra csúsztatásával azonban vigyázzunk, ha túlságosan elöl van, akkor már nem optimális az üléspozíció ahhoz, hogy hatékonyan tekerjünk. Ha pedig túl hátul van, akkor olyan nagy erőkar áll elő, amely egy nagyobb bukkanónál el tudja hajlítani a nyeregcsövet is. Minél jobban görnyedünk a bicajon, a nagy farizom annál nyújtottabb állapotban van, és annál hatékonyabban tud dolgozni, azonban ez kétélű fegyver, ugyanis görnyedve nehezebb irányítani a biciklit (főleg terepen), ráadásul hosszú távon ez is gerincsérvhez vezethet.

A nyereg dőlésszögének beállítása is nagyon fontos, az optimális a teljesen vízszintes, de ettől egy kicsit eltérhetünk. A túlzások itt is károsak, ha az eleje túl alacsonyan van, akkor nagy terhelést kapnak a karok a biciklizés közben, hiszen folyamatosan azok támasztanak meg az ellen, hogy lecsússzunk az ülésről. Ha túl magasan van az eleje, akkor az időleges impotenciát is okozhat a heresérv mellett.