Miért vagyunk féltékenyek?

„Kissé leegyszerűsítve, azt mondhatnánk, hogy a féltékenység azzal függ össze, mennyire érzi valaki fenyegetve magát attól, hogy a másik elhagyja” – magyarázta a Medizónának Szendi Gábor pszichológus. Majd folytatja: vizsgálati bizonyítékok vannak arra, hogy azok az emberek féltékenyebbek, akik evolúciós szempontból kevésbé kívánatosak. Ez a megfogalmazás számtalan dolgot jelenthet: a nőknél – például – a terméketlenséget, az öregedést, a nem túl vonzó személyiséget, vagy külsőt. A férfiaknál is igen meghatározó lehet ez utóbbi: megfigyelték, hogy a csúnya, aszimmetrikus férfiak általában jobban féltik a párjukat, mint megnyerőbb küllemű társaik. Az erősebb nemnél a kisebb anyagi lehetőségek is csökkenő vonzerőt jelentenek, ami megint csak a féltékenység fokozódásához vezethet. A lélekgyógyász szerint a féltékenységnek gyerekkori tapasztalatok is forrásai lehetnek. Aki a családjában azt éli át, hogy a szülői szeretet bizonytalan, labilis a kötődés, azok a szeretet elvesztésének alapélményével nőnek fel, és felnőttkoruk párkapcsolataira az erős kapaszkodás és a féltékenység lesz a jellemző.

Összetartozás. Az érzelmi hűség számít?

Forrás: sxc.hu

„Ez az érzés egyáltalán nem káros – persze bizonyos határig –, amit ki kellene iktatni az életünkből, hiszen az evolúció során kialakult érzelemről van szó, amelynek az a célja, hogy megtartsuk a partnerünket" - reagál a szakember azon kérdésünkre, miszerint a szabadabb és szabadosabb kapcsolatok idején érezhető-e a féltékenység érzésének csökkenése. Mivel az élet lényege a reprodukció, a génjeink átörökítése a sikert, a szaporodás jelenti, így létszükséglet, hogy tartósan legyen párunk. Azok, akik – a már felsorolt tényezők miatt – hátrányban érzik magukat, fokozott erőfeszítést tesznek azért, hogy maguk mellett tartsák a másikat. Ez az erőfeszítés mennyire lesz sikeres, az egyrészt az eszközökön, másrészt a partner érdekein is múlik. 

Egy érdekes vizsgálati eredmény szerint a legtöbb erőszakos cselekményt féltékenység miatt fiatal, termékeny korban lévő nők ellen követik el. Egy másik adatsor szerint a legtöbb feleséggyilkosság a válás után történik, aminek az a magyarázata, hogy a férj nem tudja elviselni annak gondolatát, hogy az egykor szeretett és uralt asszony másé legyen. A partner megölése – evolúciós szempontból – a riválisokat akarja megfosztani a szaporodás lehetőségétől.

Szendi szerint a férfi és a női féltékenység közötti különbség a szaporodásban betöltött eltérő szerepekből vezethető le. Mivel a férfiaknak az apaság bizonyítása az egyik legfontosabb evolúciós szempont, ezért az erősebb nem leginkább a nők szexuális hűségére kényes. A férfiak nagy félelme ugyanis, hogy a feleségük esetleg mástól esik teherbe, és ők majd más gyerekét fogják nevelni, vagyis idegen gének elterjesztéséért dolgoznak. Nos, hogy ez a félelem egyáltalán nem alaptalan, azok az adatok jelzik, amelyek – vizsgálatok alapján – azt mutatják, hogy a saját utódnak tekintett, teljes családban nevelkedő gyerekek 20-30 százaléka idegen férfitől származik. A férfi tehát legfőképpen szexuálisan akarja birtokolni a nőt, megakadályozva a riválisok szaporodási lehetőségét. Természetesen ez az evolúciós logika a mindennapokban nem igazán felismerhető, de nagyon ősi és mély struktúráról van szó, amely – bár nem ilyen primitíven jelenik meg –statisztikailag ma is igaz – utal a párkapcsolatainkat meghatározó összefüggésre a pszichológus.

Magda még gimnazista korában ismerkedett meg leendő férjével, aki nyolc évvel idősebb volt nála; a hűség nem tartozott az erényei közé. „Nagyon rossz híre volt, hetente újabb lányok oldalán tűnt fel. Tulajdonképpen semmiben nem lehetett rá számítani: pontatlan volt, megbízhatatlan és link. Én ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – halálosan beleszerettem és nem érdekelt, hogy mindenki óvott tőle." Mint mondja, pontosan tudta, hogy mire számíthat, és a férfi sem titkolta, hogy nem tudja egy nő oldalán leélni az életét, mégis hozzáment. Tudta, hogy megcsalja, de úgy érezte, ez a lényéhez tartozik, és ha nem ilyen lenne, talán nem is szeretné. "Nem érdekeltek a futó kalandjai: szeretett engem, a barátom volt, a társam, a gyerekem apja, aki hozzám jött haza. Aztán megtörtént a baj: beleszeretett valakibe és ezt már nem tudtam elviselni” – idézi fel házasságának rövid történetét interjúalanyunk.

A nők pedig – ahogy az iménti történet is példázza – főleg az érzelmi hűségre érzékenyek a partnerükkel kapcsolatban. Ha ugyanis egy férfi érzelmileg köteleződik el, akkor nagy az esélye annak, hogy elhagyja a családját. S itt is tetten érhető az evolúciós logika, hiszen az utód felnevelése kerül veszélybe, ha a férfi kilép a kapcsolatból.

Arra kérdésre, hogy a féltékenység mikortól tekinthető kórosnak, a szakember így válaszol: „A féltékenység időnként patológikus méreteket ölthet, ennek súlyos foka a téveszmés paranoid féltékenység. Ez általában nem a normál féltékenység intenzívebb változata, hanem sokkal inkább akkor alakul ki, mikor egy paranoid kórkép kialakulása során – véletlenszerűen – a beteg éppen ezt a területet választja ki magának téveszméi színteréül. De a nem téveszmés féltékenység is képes beteges méreteket ölteni: mivel ez az érzés szorongást vált ki, ezt a féltékeny ember mindenáron csökkenteni akarja. Módszereket keres, amivel – ha átmenetileg is – de megnyugtathatja magát: állandóan ellenőrzi a másikat, leselkedik utána, érzelmileg zsarolja. Mikor nem talál a másikra terhelő bizonyítékot, az egy rövid időre megnyugtatja, de aztán kezdődik minden elölről, akár egyre fokozódó intenzitással. A féltékenységre jellemző fantáziák lényege valószínűleg az, hogy kevésbé szorongató a veszéllyel folyamatosan foglalkozni, mint nem törődni vele. Ezért, azt lehet mondani, hogy ezek a visszatérő, önkínzó fantáziák - bármekkora szorongást is okoznak –, mégis a szorongás kontrollálására irányulnak” – véli a lélekgyógyász.     

S hogy mi védhet meg leginkább a féltékenység ellen? A legbiztosabb megoldás, ha olyan szeretetteljes kapcsolatot tudunk kialakítani, ami valóban kölcsönös előnyökre és nagyjából azonos értékrendre épül. A biztonság érzése ugyanis távol tartja a féltékenységet.