„Ellenőriztem a hívásait, nyomoztam utána”

„Meglehetősen ellentmondásosak az adatok arról, hogy melyik nem a féltékenyebb, de általában a férfiakat hozzák ki győztesnek a különféle kutatások. Mivel ők kevésbé mutatják ki az érzéseiket – s beszélni sem szeretnek róla – az erősebb nemnél inkább a tetteikben érhetjük utol a féltékenységet: a szerelemféltés náluk torkolhat valamilyen végzetes tettbe. A nőknél sokkal gyakoribb, hogy szomorúak, sőt depressziósak lesznek, bele is betegedhetnek a féltékenységbe. Azt gondolnánk, hogy napjainkban, amikor minden területen sokkal nagyobb a nyitottság, a szexuális tolerancia, a féltékenység avítt érzelemmé vált. Ez egyáltalán nincs így. Ha valakit szeretünk, igenis érdekel, hogy mit csinál a másik – mondja a Medizónának Polyák Éva pszichiáter. 
 

Forrás: sxc.hu

„Amikor a feleségem új munkahelyre került, egészen kivirult. Nem győzte dicsérni a kellemes a környezetet, a felkészült és szimpatikus kollégáit. Mindennap hosszasan mesélte, hogyan telt a napja: különösen egy István nevű munkatársát emlegette gyakran, akivel nagyszerűen megértették egymást. Mit tagadjam, féltékeny lettem. S olyan dolgokat műveltem, amelyekre ma sem tudok szégyenkezés nélkül gondolni: belenéztem a feleségem e-mail-jeibe, ellenőriztem a telefonját, s egy alkalommal még a munkahelye előtt is meglestem. A megoldást egy céges vacsora hozta el, ahová a házastársakat is meghívták. Itt ismerkedtem meg Istvánnal és a feleségével: azóta is összejárunk” – avat be életének egy nehéz szakaszába Kálmán, akinek a felesége – végül – nem szerzett tudomást férje megfigyelési hadműveletéről.

Az, hogy féltjük a párunkat, aggódunk érte, természetes. A bajok akkor kezdődnek, ha ez a féltés már minden gondolatunkat kitölti, és mással sem tudunk foglalkozni egész nap, csak azzal, hol lehet, és mit csinál a másik – folytatja a szakember. A féltékenység egyik alapvető eleme az önértékelési zavar. Ha valakinek az a gyanúja támad, hogy a párja érzelmei másfelé húznak, úgy gondolja, ő leértékelődött, elveszítette a fontosságát. A féltékenység azért válthatja ki a természetünktől teljesen idegen reakciókat, mert úgy érezzük, hogy az egész létünk, mindaz, amit kialakítottunk magunk körül – család, társaság, anyagiak – elvesznek. Azaz: megszűnik a biztonság.

„A férjem sosem volt egy beszélgetős fajta, de volt egy időszak, amikor még a szokásosnál is csendesebb, magába fordulóbb lett. Ha otthon dolgozott és benyitottam a szobájába, rögtön becsukta a számítógépét, és a fiókba süllyesztette az asztalán levő papírokat. Ha telefonált, mindig becsukta az ajtót – addig ez nem volt szokása. Kétségbe estem: szinte biztos voltam benne, hogy van valakije. Próbáltam beszélni vele, de a faggatózásomra csak azt mondta, rémeket látok. Ez csak olaj volt a tűzre. Aztán véletlenül összefutottam egy kollégájával, és kiderült elbocsátások lesznek a cégüknél, ami a férjemet is érinti. Amikor elmondtam neki, mit hallottam, bevallotta, hogy egy ideje már állást keres és addig nem akart szólni, amíg nem talál.„

A szakember szerint az előbbi eset jól példázza, hogy mennyire fontos a kölcsönös bizalom egy kapcsolatban. Ha gondunk van, s azt eltitkoljuk azért, hogy a másik ne idegeskedjen, akkor bizony félreértések sorozatát indíthatjuk el: a jó szándék éppen az ellenkezőjébe fordul. A fontos ilyenkor az, hogy visszaadjuk, megerősítsük a partnerünk biztonságérzetét: erre nem is a szavak, inkább az érintések alkalmasak: a simogatások például sokkal kifejezőbben jelzik, hogy szükségünk van a másikra testileg és lelkileg is.