A mozgásterápia hasznát leginkább a műtét utáni rehabilitációban tapasztalhatjuk, de a krónikus mozgásszervi fájdalmak esetén is jól jöhet, ha olyan mozgássorokat sajátítunk el, melyek segítségével a múlté lesz a sajgó érzés. A művészetre támaszkodó kezelések – mese, zene vagy képzőművészet – a krízisek feltárásában és megoldásában jelenthetnek nagy segítséget.
Mozgásterápia: izmokba kódolt egészség
|
|
|
Izommunka. Egyenes gerinccel |
| Forrás: sxc.hu |
Minden bizonnyal a mozgásterápia a legismertebb, hiszen a különféle gyógytornáknak a baleset vagy műtét utáni rehabilitációban betöltött szerepükhöz nem férhet kétség. E terápiáktól elhatárolódó orvosoknak sincs az ellen kifogásuk, ha egy gyógyulófélben lévő végtagnak ily módon tanítják meg újra a mozgást. A mozgásterápia korántsem csak erre jó. Szinte már közhely, hogy az ülőmunkával egyre nagyobb terhet rakunk a gerincoszlopunkra, így az új életforma a szemészek mellett a gyógytornászoknak is feladta a leckét. A gerincproblémák orvoslásának egyik legelterjedtebb módja egy új-zélandi gyógytornász által kidolgozott, és róla elnevezett módszer, a McKenzie-torna, melyet a világ közel negyven országában alkalmaznak. Nem más ez, mint aktív mozgásterápia, azaz a betegek által önállóan is kivitelezhető gyakorlatok sorozata. „Ha porckorong-problémáról van szó, mindenkinek ez a módszer jut az eszébe, nem véletlenül, hiszen ezen a téren igen eredményesek ezek a gyakorlatok” – állítja Hanula Judit, a módszerrel foglalkozó gyógytornász, hozzátéve: a kezelés kiválóan alkalmas arra, hogy feltérképezzük, ki milyen gerincproblémával küzd. Nem árt azonban tudnunk, hogy csak azok a gyógytornászok alkalmazhatják, akik a nemzetközi, illetve a magyarországi McKenzie Intézet tanfolyamain részt vettek.
Művészetterápia: vágykielégítő alkotás
A művészet az utóbbi évtizedekben különös jelentőségre tett szert a pszichiátriában, a pszicho-szociális praxisokban, illetve a pszichoszomatikus betegségek kezelésében. Pszichiátriai alkalmazásának hagyományai egészen a századfordulóig nyúlnak vissza, amikor Európában létrejöttek az első, pszichiátriai betegek képzőművészeti munkáit bemutató gyűjtemények. A lelki betegek világának megismerésére fokozott érdeklődés irányult, mindezt segítették a kor új lélektani és társadalomtudományi felfedezései. A freudi pszichoanalízis például az alkotást egyfajta vágykielégítő folyamatként írta le, amelyben a művész az álomtevékenységhez hasonló szimbólumokon keresztül próbálja megosztani belső világát másokkal. Amikor ugyanis a szavakban való kifejezés nehézségeivel küzd a páciens, az alkotás a kommunikáció eszköze lehet. A kapcsolatteremtés szándéka ugyanis a legtöbb pszichotikus betegnél megvan, noha sokszor visszautasítással találkoznak. Nemcsak súlyos, pszichiátriai betegek kezelésében lehet támasz, hiszen sokaknak könnyebb szóra bírni fájdalmaikat valamiféle közvetítő segítségével. A létrehozott alkotásoknak „kibeszélő” szerepük van: az alkotó elmondhatja, mi munkál benne, a terapeuta pedig a műveken felfedezhető szimbólumok segítségével értesülhet a beteg állapotáról. A munkákat csak a gondokkal küzdő személyiségével együtt, történetének ismeretében szabad értelmezni. Ha bizonyos szimbólumok ismétlődnek, motívumokká válnak, akkor ezek valamiféle felkiáltójelekként funkcionálnak, amelyekről ki kell deríteni, mi a jelentésük. Ugyanígy fontos jelzések lehetnek a színek, a tónusok, az alakok elrendezése, egymáshoz való viszonyuk. A képeknél fontos a kitöltöttségük, mennyire marad magányos vagy zsúfolódik tele a vászon.
A munkák mögött nem egy adott, kerek történet található: a kifaragott apa fejéről például nem feltétlen tudjuk elmesélni apánkkal való kapcsolatunkat, a megfestett család sem vezet el rögtön a családunkkal való konfliktusainkhoz, de képessé tesz arra, hogy nyíltabbakká váljunk, s már ez is igen nagy eredmény. A kezelést sokféleképpen lehet folytatni, a hagyományos páciens-terapeuta kettősének szerepeltetésével, terápiás körben is, sőt a speciális táborok sem ritkák, ahol könnyebben kitárulkozhatnak a résztvevők.

2010.03.18. - 10:50 |
Medizóna
küldés e-mailben
cikk nyomtatása
betűméret




