Hogyan fertőz a vírus?

Amikor a spanyol hódítók megérkeztek Dél-Amerikába, magukkal vittek három olyan vírust, amely az európai kontinens jellegzetes betegségeit okozta. A dél-amerikai őslakosok szervezete addig nem találkozott sem a himlő, sem a kanyaró, sem az influenza kórokozójával, így teljesen védtelenül kapták meg a számukra addig ismeretlen betegségeket. Ma már bizonyíték is van arra, hogy az őslakosok több mint felét nem a gyarmatosítók kardja, hanem a vírusok pusztították el. Ahogy Berencsi György virológus mondja, ha nincs kialakult védettség, egy-egy ilyen betegség akár 50-80 százalékban is halálos lehet.

H1N1 elleni oltás. Nincs minden ellen

Forrás: Balázs Attila

„Legalább kétezerféle olyan vírus van, amelyeket az emlősök hordoznak, ráadásul ezek legtöbbje RNS genommal rendelkezik, így állandóan változnak a felszíni fehérjéik. Már az 1930-as években bebizonyították, hogy a vírusok nem élőlények. Nem táplálkoznak, nem lélegeznek, nem mozognak önállóan, és egyik-másikat úgy ki lehet kristályosítani, akár a cukrot vagy a konyhasót. Először a növényi vírusokat fedezték fel, majd – egy száj- és körömfájás járvány kapcsán – az állatiakat is. A felfedezés lényege az volt, hogy a vírusok olyan pici lyukakon is át tudnak bújni, ahol a baktériumok nem. A vírus nem más, mint egy saját magát reprodukáló programot hordozó, apró adattároló.

Ha a vírus bejut az emberi, állati vagy a növényi sejtbe, képes arra, hogy megváltoztassa annak működését. Az aprócska géncsomag életre kel, és rákényszeríti a sejteket, hogy önmagukat minél nagyobb számban sokszorosítsák” – magyarázza a virológus. És bár a vírusok rendkívül hatékony gyártási technológiájának köszönhetően százezer számra keletkeznek újabb és újabb kórokozók, az általuk okozott fertőzések meglehetősen ritkán okoznak gyors halált, hiszen a gazda halálával a vírus is elpusztul. Ugyanakkor nem csupán kívülről kaphatunk vírusokat! A szüleink is örökítenek ránk néhány ezret, amelyekről nem is tudunk, ráadásul némelyik a szervezet kifejlődésben és működésében is fontos szerepet kapott.   

Veszélyes világ

A vírusok mindenhol megtalálhatók, ám a legnagyobb veszélyforrást az emberi közösség jelenti. A váladékkal és ürülékkel terjedő kórokozók akár közvetlen kontaktussal, akár közvetítők – vérszívók, házi állatok –  útján kerülhetnek át egyikünkről a másikunkra. (Érdekes adalék, hogy a pióca nem terjeszt ismert fertőző vírusbetegségeket.) A gyengébb immunrendszerű emberek kiszolgáltatottabbak, ezért például a daganatos betegeket, az immunszupresszív gyógykezelésben részesülő szervátültetetteket, az AIDS-fertőzötteket, de még a várandós kismamákat is fokozottan óvni kell. Ugyanakkor a magzat védelmére a természet egy igen hatékony védőpajzsot fejlesztett ki, mert a placentán, azaz a méhlepényen kevés olyan vírus jut át, amely az anya szervezetében lappang. Az újszülöttek többsége szerencsére tiszta lappal jön a világra, ugyanakkor a terhesség alatt is történhet fertőzés.  Jelenleg öt olyan vírusról tudnak a szakemberek, amelyek képesek megbetegíteni a magzatot. Ilyen a rózsahimlő, a már említett CMV, a humán parvovírus, a bárányhimlő és a hepatítisz E vírus.  Ezek megtanulták, hogyan szaporodjanak a placenta sejtjeiben Ugyanakkor a vírusok nemcsak a fertőzéssel okozhatnak bajt, hanem azzal is, ha a kismama nagyon belázasodik, mert a magzatban ilyenkor is genetikai hibák alakulhatnak ki. Az egyetlen hatékony védekezés a megelőzés (lázcsillapítás és védőoltás). 

A témáról bővebben az Egészség Plusz 2010 című kiadványunkban olvashat.