Mániás időszakok: a művészek betegsége?

„Aluldiagnosztizált, és sokesetben kezeletlen betegségről van szó: az érintett általában a depressziós időszakában keresi fel az orvost, ezért ha a szakember nem elég alaposan kérdezi ki a beteget, előfordul, hogy nem a megfelelő kezelést írja elő. Mire kiderül, mi az igazi gond, sokszor hosszú idő eltelik" - magyarázta Rihmer Zoltán pszichiáter, a Kútvölgyi Klinika tudományos igazgatója. Mint mondja, ez a késlekedés azért igen veszélyes, mert a mániás betegek könnyen belecsúszhatnak az alkoholizmusba, nyúlnak drogokhoz és az öngyilkosság is meglehetősen gyakori közöttük. "Ugyanakkor hangsúlyozom, mindezek a kezeletlen állapot esetén igazak: azok között a mániás depressziósok között, akik a megfelelő gyógyszert szedik, 80 százalékban csökken az öngyilkosságok száma" – hívja fel a figyelmet a pontos diagnózis akár életmentő fontosságára is a pszichiáter.

A pszichiátriai kórokban szenvedő betegekre jellemző, hogy másként látják a világot, a mindennapi eseményeket, s ezek más reakciót is váltanak ki bennük, mint egészséges társaiknál. Érzékenységük, újfajta látásmódjuk miatt hozták összefüggésbe a művészi hajlamot a mentális betegségekkel, de ennek az összefüggésnek a mélyebb részleteit, a kapcsolat valódi jellegét csak az elmúlt évtizedek célzott kutatatásai révén kezdik megismerni a szakemberek. A múlt század első felében még úgy gondolták, hogy a skizofrénia az, ami a kreativitás fő okaként jelölhető meg – a beteg a hallucinációit festi meg, írja le –, de napjainkra egyre inkább úgy tűnik, hogy a fokozott művészi hajlam és alkotóképesség elsősorban a bipoláris depresszióval jár együtt – magyarázza Rihmer professzor.

„Ilyenkor a beteg felfokozott állapotban van, nyugtalan, gyorsan beszél, az önértékelése megnő, a gondolatai száguldanak, csökken az alvásigénye. Nagy teljesítményekre is képes lehet, és nem érti, hogy a körülötte lévők, miért nem tudják tartani vele a lépést. Olyan ez, mintha valaki egy félévre való munkát két hónap alatt végezne el. Ugyanakkor az ingerlékenység, az agresszivitás is erőteljesen jelentkezhet: a mániás epizóddal tehát nem csak a kreativitás, hanem a kriminalitás is együtt járhat” – sorolja a professzor a mániás szakaszra jellemző állapotot.

Az 1980-as évek végének nagy tudományos kutatásai támasztották alá azt, hogy a már említett kapcsolat a művészi kreativitás és a bipoláris zavar között meglehetősen szoros. Amikor például harminc író életét vették górcső alá – természetesen a megfelelő kontrollcsoport mellett – azt találták, hogy az alkotók 80 százaléka szenvedett mániás depresszióban, szemben a kontroll-társaság 30 százalékával. Az eddigi legátfogóbb kutatást e témában 15 éve végezték, amikor 291 kiemelkedő 19-20. századi személyiség – tudós, zeneszerző, politikus, művész, filozófus, író – életrajzát tanulmányozták retrospektív módon. A vizsgálat legfontosabb eredménye az lett, hogy a híres emberek 60 százalékának volt élete során jelentős, vagy súlyos pszichiátriai zavara. Ez a legkisebb arányban a tudósok között fordult elő, míg a 88 százalékos előfordulással az írók lettek a győztesek.

„Az azonban, hogy valaki pszichiátriai beteg, egyáltalán nem azt jelenti, hogy művész is egyben” – oszlat el egy esetleges tévhitet Simon Lajos, egyetemi docens. Majd folytatja: a bipoláris személyiségtípussal és nem a betegséggel függ össze a kreativitás, ami szükséges, de nem elégséges feltétele az alkotói létnek: kell még hozzá szorgalom, intelligencia és megfelelő háttér is. A betegek egy része a terápia során kezd el valamilyen művészeti ággal foglalkozni. Az alkotás számukra öngyógyító folyamat, amiben kifejezhetik az érzéseiket, elmondhatják azt, amire szóban nem képesek. A pszichiátriai betegek képeit nézve azt látjuk – ez szinte valamennyi alkotásra jellemző -, hogy a felborult az egyensúly, akár a színeket, akár a formákat vesszük figyelembe. Ezek az emberek általában nem tanultak rajzolni: teljesen szabadon, formai és stílus kötöttségek nélkül dolgoznak – magyarázza a docens, hozzátéve, az is jól észrevehető egy képen, hogy milyen típusú pszichiátriai kórban szenved az alkotó.

Ahogy már szó volt róla, a mentális problémákkal küzdő emberek – bár alapvetően nem erőszakosak –, ám az agresszív viselkedés valóban gyakoribb közöttük: főleg a kezeletlen skizofrénekre és a súlyos hangulatzavarban szenvedőkre igaz ez. A bipoláris betegeknél az erőszakos viselkedés a mániás epizóddal függ össze szorosan. De mint Rihmer professzor mondja, a gond, amit a mániás betegek esetleges kriminalizálódása okozott, az elenyésző ahhoz képest, mint ahány verset, regényt, festményt hagytak az utókorra a bipoláris művészek, akik között olyan alkotók vannak, mint Petőfi, Vörösmarty, Csokonai, vagy Hemingway, Virginia Wolf, Puccini és Schumann.