H1N1: rémhírek és tények az új vírusról

Medizóna: Nincs nap, hogy ne hallanánk a H1N1-ről. Mi az, amit biztosan tudni lehet erről a vírusról?

Berencsi György: Bár még be kell bizonyítani, de úgy tűnik, hogy egy rendkívül jól alkalmazkodó vírusról van szó. Amióta virológus vagyok ez a második eset, hogy nem januárban kezdődött el az influenzajárvány. Három évvel ezelőtt volt egy csúszás, akkor márciusban indult el a fertőzés, bár az is furcsa volt, de meg volt rá a magyarázat. Abban az évben elmaradt a vírusok kedvenc ideje, a párás, hűvös idő, mert a tél nagyon enyhe volt.  A vírusok megbújtak valahol és kicsit később kezdték el megbetegíteni az embereket.  

A H1N1 viszont nyáron fertőzött, a melegben, amit elvileg a vírusok ki nem állhatnak. Azt biztosan tudjuk, hogy négyféle vírusból van összerakva: az amerikai és az ázsiai disznók, a madárinfluenza vírusgénjeiből kettő, illetve emberi vírusok génjei építik fel. Abban új, hogy míg a korábbi világjárványok idején a vírusoknak csak a külseje változott meg, ennek a vírusnak már a belseje is teljesen más, ezért az életünk során összeszedett immunitás sem hat rá. Ugyanakkor az is meglepő, hogy a 65 évnél idősebbeknél mégi tapasztalható némi ellenálló-képesség vele szemben. Ennek oka, hogy a spanyolnátha vírusa – ami 1918 és 1957 között háromévente alakított ki világjárványt – valamiféle rokonságban van a mostani vírussal. Igy, aki 1957 előtt született többször is áteshetett a spanyolnátha vírusa okozta influenzán, ezért némileg most védettebb. Nem tudjuk azonban, mikor vadul tovább a vírus, mikor fog újabb genetikai változás bekövetkezni, ami még jobban hozzászoktatja az emberhez. Ha ez bekövetkezik, akár olyan járvány is lehet, mint az 1968-69-es hong-kongi vírus okozta, ami szeptembertől júniusig 3 millió magyart betegített meg. 

Butaságokat is olvasok a vírusról, például azt, hogy ember alkotta, génsebészeti úton létrejött „alkotásról” van szó; ez lehetetlen. Képtelenek lennénk rá, hogy négyféle állati vírusból összerakjunk egy újat. Amit lehetséges, hogy leegyszerűsítjük a vírust, s ennek génjeit szaporítjuk külön-külön. Ezek már buta vírusok, magyarul elvesztik azon tulajdonságaikat, amelyek fertőzőképessé teszik őket. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy a legnagyobb terrorista maga a természet, mert össze tudja állítani azokat a géncsomagokat, amik aztán a legváratlanabb helyen és időben támadnak meg állatokat és embereket.

Medizóna: Sok tehát a kérdőjel a vírussal kapcsolatban. De az oltással kapcsolatban is megoszlanak a vélemények. Kell-e tartanunk a vakcinától?

B. Gy.: Semmiképpen. Nézze, az oltásban olyan vírusok vannak, amelyek képtelenek szaporodni. Ráadásul a vakcinában 6-7 mikrogramm megölt vírus van, sokkal kevesebb annál, mint amennyi abban az esetben keletkezne, ha megfertőződnék a vírussal: akkor ugyanis 10 milligrammnyi mennyiség alakulna ki a szervezetben. Az oltás után a falósejtek végeznek a vírusokkal a szúrás helyén, és elviszik az információt a nyirokcsomókba, az ellenanyag-termelést tanító sejtekhez. Ezek aztán megtanítják a többieket, hogyan is kell vírusellenes anyagot létrehozni: ez a folyamat két héten belül elindul. 

Mindenkinek ajánlható az oltás, de különösen azoknak, akik kiszolgáltatottak a fertőzéseknek, vagyis akiknek gyengébben működik az immunrendszere. Ilyenek a szervátültetettek, a daganatos betegek, az anyagcsere gondokkal küzdök, az AIDS-fertőzöttek. Lesznek, akik ingyenesen megkapják az oltást – egészségügyi dolgozók – de senki ne sajnálja azt a kétezer forintot. Ugyanakkor egy másik védőoltás fontosságára is felhívnám a figyelmet, amit eddig főleg az idősebb korosztálynak javasoltak az orvosok: ez a vakcina a Steptococcus pneumoniae, a tüdőgyulladásért felelős baktérium ellen véd. Azért lenne fontos most a középkorúakat és a fiatalabbakat is beoltani ezzel – a 20 és 50 év közötti korosztály a legveszélyeztetettebb -, mert az eddigi tapasztalatok szerint nem is a vírus öl, hanem a felülfertőző baktérium. Ha az influenzavírus bejut a szervezetbe, előkészíti az utat a baktériumnak. A vírus olyan mint egy cipőkanál, olyan helyre is bejuttatja a baktériumot, ahová az magától nem tudna bekerülni. Az 1918-as spanyolnátha idején elhunytak között is tízből kilenc embernél találtak szaporodó baktériumot a boncoláskor.

Medizóna: Óvatosabb-e a virológus?

B. Gy.:  Általában nem. A laboratórium persze egészen más, ott nagyon elővigyázatosnak kell lenni. A gyakori kézmosás, fertőtlenítés, kötelező. Én 43 év alatt semmilyen vírusfertőzést nem kaptam el itt. Ugyanakkor a hétköznapi életben is vannak olyan alapvető tudnivalók, amelyeket állandóan ismételni kellene: a közös pohár, tányér, evőeszköz használata veszélyes lehet, még egy családon belül is. Sok vírus úgy fertőz – nem csak a herpesz, hanem a C típusú májgyulladás vírusa is – hogy egy poharat vagy kanalat többen is használnak egymás után. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor még olyan vírusfertőzések sem voltak ritkák, mint a malária, vagy a tífusz, az iskolákban tanítottak a fertőzőbetegségekről, és az ezekhez kapcsolódó tudnivalókról. Ma is szükség lenne némi felvilágosításra a gyerekek között.