Súlyos következményei lesznek életmódunknak

Medizóna: A neve francia ősökre utal, de ennél jóval színesebb és szerteágazóbb a családja története.

de Chatel Rudolf: A dédapám révén van bennem francia vér, ám már ő is Németországban élt és innen vándorolt Magyarországra, itt is nősült. A fia, az én nagyapám a híres felvidéki szász festőcsaládból választott párt, Glatz Oszkár húgát vette el. Igy a családban a német nyelv használata teljesen természetes volt, márt csak azért is, mert édesanyám, aki született holland, apámmal – egyik sem értette a másik anyanyelvét – németül beszélt. Hárman vagyunk testvérek: az öcsém fizikaprofesszor, a húgom világhírű koreográfus – mind a ketten Hollandiában élnek. Mindenféle vér keveredik bennem, de én mindig magyarnak éreztem és vallottam magam. 

Medizóna: Az, hogy az édesapja, de Chatel Andor híres orvos volt, valószínűleg meghatározta a pályaválasztását. 

de C. R.: Mindig is orvos akartam lenni, más eszembe sem jutott.  Apám, akit a tudományos igényű reumatológia megalapítójaként tartanak számon, s az általa szerkesztett tankönyvet még ma is használják, emberileg és szakmailag is példát mutatott nekem. Imádta a munkáját: még idős korában is kijárt a betegeihez. 91 éves korából is találtunk olyan orvosi feljegyzést, ami azt jelezte, hogy a lakásán még akkor is fogadta a pácienseit. Az ő tanácsára választottam a belgyógyászatot: azt mondta, jól értek az emberek nyelvén, szeretek beszélgetni velük és ez is nagyon fontos a gyógyításban. Az Élettani Intézetben eltöltött néhány év után kerültem az I-es számú Belgyógyászati Klinikára Magyar Imre professzor mellé, aki igazi, vérbeli klinikus volt. 1969. január 1-je óta dolgozom itt, ma már – valószínűleg – én vagyok a legöregebb a házban. Általában heti három alkalommal járok be a klinikára, részt veszek a szakrendeléseken, kezelem a régi és az - egyre nagyobb számban érkező – új, hipertóniás betegeket. 

Medizóna: A magasvérnyomás népbetegségnek számít. Milyen adatok jelzik ezt? 

de C. R.: A hipertónia mindig is a leggyakoribb betegségek közé tartozott, bár az elmúlt időszakban valóban észrevehető némi növekedés. Az igazi problémát az jelentette és jelenti mai is, hogy míg a felnőtt lakosság legalább negyede magas vérnyomással él, az érintettek egy része nem is tud a hipertóniájáról. Ez egyébként annyira jellegzetes volt az 1960-as és 70-es években, hogy még az úgynevezett „felek törvényét” is megfogalmazta a szakma: csak a hipertóniás betegek feléről tudunk, ezeknek a pácienseknek a felét kezeljük és csupán ez utóbbi csoport ötven százalékáról mondható el, hogy jól van beállítva a vérnyomása. Ez az arány azért ma már kedvezőbb.

Életút

De Chatel Rudolf Budapesten szerzett orvosi diplomát 1962-ben. Az egyetem Élettani Intézetében eltöltött évek után, az I-es számú Belgyógyászati Klinikára került, ahol a mai napig dolgozik. Belgyógyászatból és nefrológiából szerzett szakképesítést, az orvostudományok kandidátusa, akadémiai doktor, professzor emeritus. Elnöke volt a Magyar és a Nemzetközi Belgyógyász társaságnak; a Magyar Hypertónia Társaságot jelenleg is ő vezeti.

Jelenleg a felnőtt lakosság negyven százaléka tartozik a hipertóniások táborához, ami nagyon magas arány. Ennél a betegségnél talán csak az ízületi kopások gyakoribbak, de mivel a magasvérnyomás szinte az összes szív- és érrendszeri betegség okozta halálozás – infarktus, stroke, végtagi érszűkület, veseelégtelenség - 80 százaléka mögött meghúzódik, mindenképpen a legnagyobb figyelmet érdemli. Nem véletlen, hogy az egészségügyi világszervezet (WHO) a hipertóniát az első számú gyilkosként deklarálta. Ahogy azonban említettem, ma már itthon sem olyan rossz a helyzet, mint évtizedekkel ezelőtt. 2005-ben készített a Magyar Hypertonia Társaság egy felmérést, amely azt jelezte, hogy a kezelt betegek 39,4 százaléka van jól beállítva. Az Éljen 140/90 alatt! elnevezésű kampányunk – többek között – azért is indult útjára, mert szerettük volna a nem helyesen kezelt betegeket elérni és az orvosokat is megszólítani. A sikert jól példázza, hogy a két év múlva megismételt, az előzővel azonos körben elvégzett vizsgálat már azt mutatta, hogy a helyesen beállított páciensek száma megközelítette a 44 százalékot. Van tehát fejlődés: egyre többen ellenőriztetik időről-időre a vérnyomásukat, és sok háztartásban már megtalálható az otthoni vérnyomásmérő is.

Medizóna: A vérnyomás helyes beállítása sokszor nem rövid távú feladat: türelmet igényel a betegtől és az orvostól egyaránt. 

de C. R.: Sajnos, sokan úgy gondolják, hogy ha egy adott gyógyszer nem állítja be a kellő szintre a vérnyomást egy-két hét alatt, akkor az már nem használ, tehát váltani kell, vagy emelni az adagot. Pedig a legtöbb vérnyomáscsökkentő négy-hat hét szedés után fejti csak ki a hatását, így semmi ok nincs a türelmetlenségre. Ráadásul lépcsőzetesen, a gyógyszeradagot megfelelő időszakonként emelve kell kialakítani a kezelést, kapkodni nem szabad. A legtöbbször ott követik el az orvosok a hibát, hogy egyetlen magasvérnyomás-érték mérése után már elkezdik gyógyszerezni a beteget. Ez nem helyes, hiszen egy teljesen egészséges embernek is erőteljesen ingadozhat a vérnyomása. Sok betegnél kiderül, hogy csak fehérköpeny-hipertóniája van, azaz a rendelő, a környezet, az orvos személye az, ami kiváltja a magas vérnyomást. (Nem véletlen, hogy a nővérek mindig alacsonyabb értéket mérnek.) A stressz hatására kiugrik a vérnyomás, ezt figyelembe kell venni és arra kérni a pácienst, hogy otthon is mérje a vérnyomását, vezessen naplót arról, minek a következtében mért magasabb értéket. Az életmód megváltoztatása az, amit ilyenkor javasolni lehet a betegnek – csökkentse a testsúlyát, mozogjon, próbáljon kiegyensúlyozottan élni –, ami persze egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen általában hiányzik a motiváció. Ha az életmódváltás nem segít és a vérnyomás tartósan magas értékeket mutat, akkor kell elkezdeni a gyógyszeres beállítást. Amennyiben sikerült megtalálni a megfelelő kezelést, nem szabad ezen változtatni – ez mostanában gyakori hiba – csak azért, mert újabb készítmény jelent meg a patikákban. Ráadásul lehet, hogy az új gyógyszer jóval drágább is, mint az előző, s a beteg szégyelli bevallani, hogy nem tudja megvenni. Ilyenkor aztán inkább ki sem váltja és kezelés nélkül marad.

A cukorbetegek vérnyomásának csökkentésénél még nagy a lemaradásunk; náluk a 140/90-es érték is magasnak számít: az ő esetükben 130/80 alá kell vinni a vérnyomást. Ez azért lenne nagyon fontos, mert a diabéteszesek szív- és érrendszeri kockázata többszöröse egy nem cukorbajos betegének. Sajnos, a diabéteszesek alig 15 százalékánál tudjuk csak elérni a számukra ideális vérnyomás-értéket. Ennek oka – bár zömében jól együttműködő betegekről van szó – hogy általában túlsúlyosak, a veseműködésük is beszűkült és egyéb fiziológiai tényezők is nehezítik esetükben a hipertónia kezelését.

Medzinóna: Mi az oka, hogy a fiatalok körében is egyre több a hipertóniás?

de C. R.: Ez a szomorú jelenség a serdülők és a fiatal felnőttek testsúlyával hozható összefüggésbe. A gyerekek egyre kevesebb időt töltenek testmozgással, s az iskolákban sem fordítanak kellő figyelmet – és óraszámot – a testnevelésre. A szülők is elnézőek, hiába ül a gyerek naphosszat a számítógép előtt, nem küldik le a térre. Hosszú távon súlyos következményei lesznek ennek az életmódnak. Európai hírű és nagy visszhangot kiváltó az a vizsgálat, amelyet Páll Dénes és munkatársai végeztek Debrecenben, több ezer középiskolás bevonásával. A felmérés azt a tényt igazolta, miszerint a magasvérnyomás-betegség teljesen egyértelműen összefügg az elhízással.

Medizóna: Professzor úr, Önnek rendben van a vérnyomása?

de C. R.: Igen, de teszek is érte. Ha nyaralunk, minden reggel felszaladok a révfülöpi kilátóba, ami legalább húsz perces edzés. Itthon régebben a Svábhegy volt a célpont, de mióta a tönkrement a térdem a betonon, maradt a szobabicikli.