Elfelejtett jelszó

Örök rettegés

Képzelt betegek és a nagy szimulánsok

A hipochondria szó eredete a „borda alatti szervek megbetegedéséből” származik. Ma a pszichológiában a szorongásos zavarok közé sorolják. A komoly betegségtudattal járó pszichés probléma a lakosság négy-hat százalékát érinti, amely általában fiatal felnőttkorban jelentkezik, férfiaknál és nőknél egyformán gyakori.

 
 


„A családomban halmozottan fordultak elő daganatos megbetegedések, ezért mindig rettegtem attól, hogy nálam is kialakulhat hasonló probléma. Évekkel ezelőtt egy csomót fedeztem fel a karomon, rögtön úgy gondoltam, hogy súlyos beteg vagyok. Felkerestem az orvosomat, aki megnyugtatott, hogy csak egy egyszerű, bármikor eltávolítható zsírcsomóról van szó" - meséli Zsuzsanna nevű interjúalanyunk. Mivel nem sikerült őt meggyőzni, újabb orvosokat keresett fel, de mindannyian ugyanazt a diagnózist adták. Egyikük azonban megjegyezte, hogy túlértékeli a tüneteit, valószínű, hogy hipochonder és jó lenne, ha felkeresne egy szakembert a problémájával. „Bár részt vettem viselkedés terápián és ma már sokkal reálisabban értékelem testi reakcióimat, még mindig vannak betegséggel kapcsolatos szorongásaim.”

arcatultetes_mutet

Hipochonder. Halálos betegnek hiszi magát

Forrás: MTI/AP

A hipochondriás betegek ugrásszerű készenlétben figyelik testük minden rezdülését, hajlamosak szervezetük jelzéseit túlértékelni, felnagyítani, általában halálos betegségre gyanakodva, aggodalmak közepette keresik vélt betegségük okait, értelmezik tüneteiket. Egy-egy újságcikk, hír, film erősítheti betegségtudatukat, melynek nyomán még inkább bizonyítottnak érzik problémájukat. 1993-ban a Philadelphia című film bemutatása után például megnőtt az AIDS-ben szenvedő képzelt betegek száma- meséli Kiss Zsófia klinikai szakpszichológus.

Annak ellenére, hogy nincsenek valós testi tüneteik a hipochondriás ember gondolatai, cselekedetei szinte kizárólag az egészségével kapcsolatos kérdések körül forognak, könyveket vásárol feltételezett betegségéről, és úgy alakítja életét, mintha valóban beteg lenne. Gyakran keresi fel orvosát nem ritkán kész diagnózissal, és maga javasol vizsgálatokat is. A legtöbb esetben azonban a panaszok hátterében nem mutathatók ki kóros szervi eltérések. A negatív leletek, és az orvos megnyugtatása ellenére sem csökken a beteg szorongása, mivel meg van arról győződve, hogy orvosa tévedett, esetleg nem szentelt kellő figyelmet a problémájának, ezért újabb orvosokat keres fel, további vizsgálatoknak veti alá magát, sokszor felesleges gyógyszerekkel kezeli vélt nyavalyáit. Ugyanakkor az érintettek véleménye folyamatosan változik arról, hogy éppen milyen halálos betegségben szenvednek.



1 / 2 Következő oldal




Aj�nlom a Gurura